Mint minden növénynek, a kaktusznak is szüksége van tápanyagokra. A sivatag talajának tápanyagkínálata általában elég szegényes, ezért a kaktuszok megpróbálják a meglévő kevésből a lehető legtöbbet hasznosítani. A kaktusznak - a többi növényhez hasonlóan – ugyanazokra az alapvető tápanyagokra van szüksége a táplálkozáshoz: nitrogénre, foszforra és káliumra. A nitrogén serkenti a növekedést, a foszfor a sejtépítést és a virágzás ösztönzését szolgálja, a káliumnak pedig a növény általános jó „ közérzetének „ javításában és az ellenálló képesség növelésében van szerepe. Ezenkívül – kis mennyiségben – nyomelemeket is igényel a kaktusz. Ezek közül a legfontosabbak a magnézium, a vas és a mangán, amelyek a klorofil képződését szolgálják. Ha a nyomelemek hiányoznak, a növény elsárgul, klorózisban szenved, ami a fotoszintézisben okoz zavarokat.
A megfelelő tápanyagok: A fő tápanyagok, a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K) arányát a szaküzletben vásárolható, kész trágyák csomagolásán ebben a sorrendben adják meg ( N-P-K ). Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy az összetett trágya a szükséges nyomelemeket is tartalmazza. Az ideális kaktusztrágyában a tápanyagok arányának 1:1:0,5 és 1:2:2 (N-P-K) között kell lennie. Nagyon fontos, hogy a nitrogén a foszforhoz képest kisebb vagy legfeljebb azonos mennyiségben legyen. Ezért a kaktuszoknak alkalmasabbak a virágos növények, mint a zöld növények számára készült trágyák. Nem szabad hinni annak, ha a csomagoláson az áll: kaktusztrágya. Inkább ellenőrizzük a trágya összetételét, ám ha ezt nem tüntették fel, akkor még véletlenül se vásároljuk meg!
A hét legfontosabb tanács a trágyázáshoz: 1.Válasszunk mindig a gyártó által megadott (vagy inkább kisebb) adagot. 2.Ne trágyázzunk közvetlenül átültetés után. A kaktusz számára az új földben lévő tápanyagok egy ideig elegendők. 3.Soha ne trágyázzunk a téli, nyugalmi időszakban. 4.A növekedési időszakban csak akkor kezdjük el a trágyázást, ha a kaktusz láthatóan kihajt. 5.Gyökérkárosodás esetén ne trágyázzunk! 6.Nem kerülhet trágya a kaktusztestre. Ha mégis előfordul, azonnal öblítsük le tiszta vízzel! 7.Mielőtt a kaktusz a téli nyugalmi állapotba kerül és az öntözést befejeztük, adjunk az utolsó öntözővízzel tiszta foszfortrágyát. Ez serkenti a jövő tavaszi virágképződést, persze csak akkor, ha a kaktusz már virágzóképes.
Mikor ültessük át a kaktuszt?
A kaktuszoknál is serkenti a növekedést a rendszeres átültetés. Mivel azonban nincs szükségük a talajban magas tápanyagtartalomra, nem kell minden évben átültetni őket. - Általában 2-3 évente elegendő átültetni. Gyors növekedésű és nagy termetű fajoknál azonban előfordulhat, hogy idő előtt kinövik a cserepet, így hamarabb sor kerül erre. A legmegfelelőbb évszak: a tavasz vagy a nyár eleje, szükség esetén lehet nyáron vagy kora ősszel, de a kaktusznak a teleltetés előtt (október) már túl kell lennie az átültetés okozta nehézségeken. - Ha a cserépen, a földön vagy a kaktusz testének alsó részén és tövisein vízkő rakódik le. - Ha a gyökerek a cserép alján kibújnak. - Ha a termesztőközeg felszíne algásodik, vagy mohásodik. - Ha a kaktusz a kedvező körülmények ellenére sem növekszik tovább. - Ha a növényt súlyos mértékben kártevők támadják meg, különösen, ha viaszos pajzstetvekről, vagy gyökérkártevőkről van szó. - Amennyiben a nagytermetű kaktuszok (Cereus-fajok) már nem állnak elég biztosan a cserépben. Jó tanács: Soha ne ültessük át kaktuszainkat a téli nyugalmi időszakban. Vészhelyzetben (ha a kaktusz rothad) vegyük ki a növényt a cserépből, a gyökeret tisztítsuk meg, vagy távolítsuk el, a vágási felületet hadjuk megszáradni, majd a kaktuszt tavaszig hadjuk szárazon, és csak ekkor ültessük ismét cserépbe.
Agyag- vagy műanyag cserép?
Az agyagcserép levegő és vízáteresztő, a termesztőközeg így hamarabb kiszárad: gyakrabban kell öntözni. A tápanyagok a cserép belső falára „mosódnak ki”, ezért a gyökerek is errefelé igyekeznek, nem fejlődik kompakt gyökérlabda. Előnye: a nagyobb növények agyagcserépben biztosabban állnak. A műanyag cserépben a föld jóval lassabban szárad ki, ezért kevesebbet és óvatosabban kell öntöznünk. A tápanyagok a termesztőközegben egyenletesen oszlanak el, ez a gyökérlabda igen előnyös fejlődéséhez vezethet. Előnye: ha négyszögletes cserepeket választunk, igen kis területen nagyon sok kaktuszt helyezhetünk el, és zárt termesztőfelületet kapunk. Jó tanács: az új cserépnek valamivel szélesebbnek kell lennie, mint a kaktusztest átmérője, hogy öntözni tudjuk. A karógyökerű kaktuszoknak magasabb cserepet válasszunk. Az oszlopos kaktuszoknak sokkal nagyobb cserépre van szükségük, hogy megfelelő tartást kapjanak.
A megfelelő termesztőközeg
Hazájukban a kaktuszok igen különböző talajokban növekednek. Kultúrában igen rugalmas és sokféle közeget képesek megszokni. A kaktuszkedvelő hozzáértése nem elsősorban abból adódik, hogy a megfelelő termesztőközeget, ki tudja választani, inkább abból, hogy az adott közegben megfelelően tudja ápolni kaktuszait. - Humuszos és tápanyagban gazdag termesztőközeget igényelnek az epifitonok, Selenicereus, és a Phyllocereus. - Jó- víz és levegőáteresztő képességű termesztőközegre van szükségük a sivatagból és a sziklás vidékekről származó kaktuszoknak. Ilyen tulajdonságokkal azok a földkeverékek rendelkeznek, amelyek durva (folyami ) homokból, habkőkavicsból, lávakoromból, lavalitból, perlitből, agyaggranulátumból és csak kevés humuszból, kerti földből állnak. A kevésbé érzékeny fajok elviselik a magasabb humusztartalmú földet is. - Csak ásványi anyagokból álló termesztőközegre, mint a habkőszivacs, lavalit, valamint keverékek kvarchomokból, cseréptörmelékből vagy faszéngranulátumból az érzékeny, nehéz kaktuszoknak van szükségük. Ilyenkor azonban célzottan szükséges trágyázni. - A készen kapható kaktuszföldek nagyon gazdagok humuszban és homokot, valamint sztiroporgolyókat tartalmaznak lazítóanyagként. A homok és kősivatagból származó kaktuszoknak ez nem felel meg, de számukra is megfelelővé tehetjük, ha még több homokkal és habkőkaviccsal lazítjuk. Jó tanács: A habkőkavics ideális közeg a kaktuszok számára. A termesztőközeget hosszabb ideig nedvesen tartja, és ezzel egyidejűleg jó levegőáteresztést is biztosit. Különösen előnyös, ha a vízellátást áztatással oldjuk meg. A habkőkavics teleszívja magát vízzel, a fölösleges víz azonnal lefolyik róla.
Hogyan foghatjuk meg a kaktuszt?
A kaktuszok ültetésekor mindig felmerül a kérdés: hogyan nyúljunk a hozzájuk? Íme, néhány ötlet: - Mielőtt kivennénk a cserépből, alaposan figyeljük meg a töviseit. Egyes tövisek, ha megnedvesítjük őket, kissé megpuhulnak és hajlékonnyá válnak. Ilyen esetben kesztyűvel, vagy ronggyal nyugodtan hozzányúlhatunk a növényhez. - A kemény és horgas tövisűeket hungerocellel, vagy papírral és kesztyűvel foghatjuk meg. - Amennyiben a kaktuszt egy fogóval szeretnénk megfogni, különösen a puha „húsú” fajoknál nagyon finoman, érzéssel dolgozzunk, nehogy a kaktusz megsérüljön. - Aki már gyakorlattal rendelkezik a kaktuszok ápolásában, tudja, hogy hová és hogyan nyúlhat. Egyes fajokat a kaktuszspecialisták puszta kézzel is meg tudják fogni, mégpedig úgy, hogy a töviseket a megfelelő irányba simítják, és ezután óvatosan megfogják a kaktusztestet.
Hogyan vegyük ki a cserépből?
Ügyeljünk arra, hogy a gyökérlabda átültetés előtt mindig száraz legyen. Így könnyebben kivehetjük a kaktuszt a cserépből, megelőzhetjük az esetleges fertőzéseket, ha a gyökerek az átültetéskor megsérülnének. Így vegyük ki a kaktuszt a cserépből: - Az agyagcserepet enyhén ütögessük meg, hogy a gyökérlabda kissé meglazuljon, majd egy fapálcával a cserép alsó nyílásán át óvatosan toljuk ki a gyökérlabdát. - A műanyag cserepeket kissé nyomkodjuk, majd ütögessük meg, hogy meglazítsuk a gyökérlabdát. Ezután egy tüzdelőfával oldalt alulról toljuk ki a kaktusztestet. - Ha a cserép átmérője nagyobb, mint a kaktuszé: tartsuk a cserepet fejjel lefelé, és a cserép szélét óvatosan ütögessük meg, tegyünk alá egy edényt vagy ládát, amibe a kaktusz beleeshet. Ha ezekkel a módszerekkel sem sikerül a kaktuszt kivenni a cserépből, nincs más hátra, mint az, hogy a cserepet óvatosan széttörjük vagy szétvágjuk. Vigyázat: a műanyag cserepek vágott szélei nagyon élesek!
Mit tegyünk ültetés előtt?
Ha a kaktuszt már kivettük a cserépből, a következő lépés a gyökérlabda megtisztogatása, vagyis távolítsuk el az idős, elszáradt és elrohadt gyökereket és az elhasznált földet. Az idős, elrohadt gyökereket és a frissen fertőzött gyökereket az egészséges gyökérszövetig vágjuk vissza. Az elhasznált földet távolítsuk el. Ez kemény, durva, tele van vízkőlerakódással, dohos szagú és algás, vagy mohás a felszíne. Ha a gyökérlabda teljesen egészséges és a föld sem használódott el akkor elég, ha a kezünkkel enyhén megdörzsöljük a gyökérlabda felszínét. Ezután a fellazult földet rázzuk le és a kaktuszt már el is ültethetjük.
Ültetés
Ha előkészítettük az új cserepet és a termesztőközeget (ez legyen viszonylag száraz ), akkor el is kezdhetjük: - A cserép alsó kifolyónyílását kaviccsal vagy cserépdarabbal zárjuk le. - A cserepet (félig-háromnegyedig, a gyökérlabda nagyságától függően) töltsük fel friss földdel. - A föld közepébe formáljunk, mélyedést, és a kaktuszt ugyanolyan mélyre ültessük, mint ahogy az előző cserépben állt. - A cserepet töltsük fel földdel, és körben enyhén nyomkodjuk le a gyökérlabda és a cserép széle között. - Ha a cserepet a földhöz vagy az asztalhoz ütögetjük, földet berázzuk a gyökerek közé. - A cserepet egészen a felső széléig töltsük fel földdel, le fog süllyedni az első öntözés után. - Érzékeny kaktuszfajtáknál érdemes a cserép aljára – durva szemcsés anyagból – drénréteget helyezni. A gyökérnyakat is ágyazzuk ilyen durva szemcsés, jó vízáteresztő képességű közegbe, hogy pangó víz ne alakulhasson ki. Jó tanács: Az átültetés után a kaktuszt legalább egy hétig ne öntözzük. Óvjuk a tűző naptól! Szükség esetén árnyékoljuk.
