Az amarillisz igen kedvelt szobai dísznövényünk. Hatalmas virágaival színt visz a lakásba, főleg azért jelentős ez, mert általában télen virágoztatjuk, amikor más egyszerűen tartható virágos növényünk nem igazán nyílik. Az Amaryllis nemzetségből tulajdonképpen csak egy faj van kissé elterjedve dísznövényként, ugyanis a régebben ismert amarilliszt a Hippeastrum nemzetségbe sorolták, de megszokásból ezt a nevet használjuk. A cikkből a szerző személyes tapasztalatai mellett sok fontos és érdekes dolgot tudhatunk meg erről a gyönyörű virágról.
Fagyérzékeny növények, 30-50 cm magasak, leveleik szalag alakúak. A hagyma nagy, akár a 8-10 cm-es átmérőt is elérheti. Általában 2-6 db nagy, tölcsér alakú virágot hoz, a virágok száma és nagysága függ a növény tápláltságától, korától is. Vannak egyszínű és csíkos fajták is, és előfordulnak teltvirágú változatok is. Vágott virágnak is sokáig eláll, de szerintem vétek lenne levágni. „Személyesen” narancssárga, bordó, fehér és rózsaszín cirmossal találkoztam. Virágoztatás előtt szigorúan 2-3 hónap nyugalmi állapotot, ezután fokozatosan kb. 3 hónap tápoldatozást, és rendszeres öntözést igényelnek. Bálint gazda szerint attól a növénytől várható virág, amely az előző évben legalább 5 levelet hozott. Elvirágzás után a termést távolítsuk el, és tartsuk a növényt napos, kissé hűvösebb helyen, amíg jó idő be nem köszönt. Nyárra a növényt érdemes frissen trágyázott, mélyen felásott földbe, a kert egy napos részébe kiültetni. Ennek ellenére még nem volt 2 egyforma egyedem, ami ugyanúgy viselkedett volna. Ilyenkor öntözésre és tápoldatozásra van szüksége, hogy minél nagyobb leveleket hozhasson. Körülbelül szeptemberben szüntessük meg az öntözést és hagyjuk a növényt elszáradni, így életciklusát újra kezdi.
Általában ha előbb hoz levelet, mint dárda alakú virágbimbót, akkor már nem virágzik. Azonban átverhetjük a virágunkat, ha letakarjuk a már levelet hozó hagymát pl. egy papírzacskóval. Ilyenkor még előfordul, hogy „kitolja” a virágszárat. Aki igazán kezdő kertész, az akkor jár a legjobban, ha eleve olyan hagymát vásárol, amelyik már bimbós. Ezt már csak cserépbe kell ültetni, és locsolgatni. Fontos,hogy a hagyma felső 1/3-a látsszon ki a földből.
Szaporítása az anyanövény mellett fejlődő fiókhagymák különültetésével, vagy magvetéssel lehetséges. A magokat a kifejlődés után szinte azonnal el kell vetni, mert csíraképességüket hamar elvesztik. A vetéshez lényegében bármely virágföld megfelel. Mégis csak türelmes embereknek ajánlom, mert legalább 3 év szükséges, hogy virágozzanak. Ezeket a növénykéket télen sem kell pihentetni, az első pihentetést a virágoztatás előtti évben kell elvégezni, vagyis amikor a kis növényünk 3-4 éves lesz.
Én a virágokat egy puha kis ecsettel meg szoktam porozni, és ilyenkor mag fejlődik, feltéve ha elég türelmesek vagyunk ezt kivárni. Érdekes dolog lehet összeporozni különböző színű egyedeket, hogy az utódok között milyen színűek lesznek. Gyakorlatban viszont még ez sajnos nem hozott eredményt, mert még sosem virágoztak egyszerre. Sajnos a magról való nevelés sem sikerült még, mert családtagjaim kidobálták az egyéves növényeimet, mert azt hitték gyomosak a cserepek.
Az amarilliszek leggyakoribb károsítója a vörösfoltosság, ez sajnos nálam is gyakran előfordul. A zinebes kezelés hatékony ellene, csak az a baj, hogy egészségre ártalmas, és lakásban való használata nem ajánlatos. Egészségesebb megoldás a beteg részek eltávolítása. A könyvek több károsítót említenek még, de amivel gyakorlatban találkoztam még, az a buroklevelek között bujkáló különféle atkák.
